Nevét a régi római Maia istennőről kapta, aki a Tavasz és a Virágok Istennője. Férfi párja Maius. Május a nyár adventje. Ígéret hava, Pünkösd hava, Tavaszutó...
A görögöknél Maia a pleiászok (magyarul: A Fiastyúk csillagkép) egyik csillaga volt, Zeusz szeretője, és a vele együtt töltött éjszakák eredményeként Hermész (Mercurius) anyja. Maját a "mágia nagyanyjának" is hívják, mivel Ő szülte Hermészt, aki feltalálta a mágiát. Eredetileg Maya Atlas és Pleione legidősebb és legszebb és legszégyenlősebb leánya volt. Lánytestvéreivel együtt a "Hét lánytestvér" avagy "The Seven Sisiters" , görögül "The Pleiades" - nek nevezik. Magyarul: A Fiastyúk. Testvéreivel együtt hegyi istennőnek is hívják, mert Külléné hegyén születtek, Árkádiában.
Ez a planétaistenfi az asztrológia májusi Ikrek jegyében van „otthon”. (Általánosságban elmondható, hogy a 7 pleiászt, a Pleiadok 7 csillagát a görögök kapcsolatba hozták a 7 planétával. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy a csillagzat szabad szemmel látható csillagainak a száma megegyezett a szabad szemmel látható planétákéval, hanem a helye is: a Nap, a Hold és a bolygók rendszeresen áthaladnak rajta, itt keresztezik a bolygók pályái egymást) Ezért ez az Istenek találka helye és szerelmi fészke. Május ezért is a szerelem hónapja. A legtermékenyebb ideje az évkörnek.
A csillagkép olümposzi védnöke ugyanakkor Apollón volt. Ők hárman - Apolló, Hermes és anyjuk Maja, egy mondában együtt is szerepelnek. Ez az isteni tolvaj Hermész első csínytevéséről szól, aki még azon a napon, hogy megszületett, ellopta bácsikájának, Apollónnak 50 (!) marháját – májushónap első kétharmadában még a Bika havában járunk –, aztán, mint aki jól végezte dolgát, visszabújt a pólyába, Maia ölébe.
Mese:
Hermész alig hogy világra jött, már csecsemőkorában nagy zsivány volt. Kiugrott a bölcsőből és elindult. Cserjék hajlékony ágaiból sarut font magának, feltalálta a lábbelit. Megszökik anyjától, kilopózik annak barlangjából (surranó tolvaj) és ötven marhát szakit ki az Istenek gulyájából, melyet Apollo Pieriában legeltet. Zsákmányát Pylusnak egyik barlangjában rejti el; még pedig oly ügyesen, hogy senki még csak nem is sejti, hol vannak. Azután ismét visszalopózik pólyáiba. Csakhogy Apollo, a jóslás istene, a távolba látás útján rájön a tolvajra, s bepanaszolja anyjának, aki értetlenül néz rá, hisz a csecsemő a pólyában alszik. S, mivel Hermész konokul tagad, Zeus elébe viszi az Olympusra.. Zeus ráparancsol, hogy adja vissza tüstént a lopott jószágot, de akkor Hermész.-nek sikerül Apollót megbékíteni, még pedig a lanttal, melyet időközben egy teknősbékának héjából készített. Apollo az újfajta hangszertől annyira el van ragadtatva, hogy nemcsak összes marháit adja érte cserébe, melyeket azontúl már Hermész őriz, hanem neki adja a szerencsét és gazdagságot jelentő botot is és elküldi a 3 Thriához a Parnassusra, hogy e szárnyas szűzleányoktól tanulja meg a jövendőmondás és jóslás alsóbbrendű fogásait. A magasabb rendűeket Apollo magának tartja fenn. Zeus megteszi őt az istenek hirmondójának, a kinek egyúttal az is tiszte, hogy az elhunytak lelkét a Hadesbe vezesse.
A görög maia szó „anyácskát”, „dajkát”, „bábát”, a dór nyelvjárásban „nagyanyát” jelentett, s abból kiindulva, hogy az istennő a 12 olümposzi isten egyikének volt az anyja, fel kell tételezhetjük, hogy neve magának a Nagy Istennőnek egyik megszólítása volt. Maia a növekedés és a szaporulat felett bábáskodott, s a május valóban a növekedés hónapja.
Természtesen a rómaiak szerint Ovidius adta a május hónap elnevezését, aki a meglett korúak (maiores) tiszteletére nevezte el. Ovidius fején találta a szöget, hisz maior, maius a latin magnus, „nagy” melléknév közép- és felsőfoka, és a növekedést fejezi ki.
Május a nyár aggodalmas adventje a régiségben, aminek a jövendő termés féltése volt az alapja. Az ókorban Európa-szerte engesztelő és tisztító szertartások böjtös időszaka volt (Hermész marhalopása szimbolikus utalás erre is). Rómában tilos volt ekkor új ruhát ölteni, házasságot kötni, és házaséletet élni, ekkor takarították ki a templomokat, mosták le az istenszobrokat, mintha csak a hónap előkészület lenne a nyárközépi nagy ünnepekhez, de leginkább a Pünkösdre. (Hasonló tilalmak vannak az egykorú zsidó vallási előírásokban is.)
A teljesség kedvéért megemlítem, h. a mai hivatalos hírek szerint a mai napot 1890-ben ünnepelték először, ez a Munka ünnepe, Szt. József emlékére, aki a munka védőszentje. Lehet választani.
Gyönyörűséges virágillatú, kellemes májust kívánok.
